Prológus

***

 - 2016. szeptember 13. -

Az újszülött gyermek kétségbeesett arccal bámulta a holdat. Keserves sírásba kezdett, ahogy egy faág nekirepült az ablakának a késő esti viharban. Szülei azonnal berohantak szobájába, s az édesanya védelmezően karjaiba vette. Csitítgatta, dédelgette, míg végül az apja megunta, és kivette felesége kezéből az égkék szemű gyermeket, visszatette a bölcsőbe, majd énekelt neki. A lány hamar abbahagyta a sírást, a gyermek pedig hamar álomba szenderült. Apja hangja olyan volt számára, mint a szellő, mely lágyan fújdogál a mezőn, elhalkítva a kint dörgő villámokat.

Pár évvel később a lány lábra állt, elkezdett beszélni. Úgy futott anyja után a konyhába, mintha puskából lőtték volna ki.

Egy nap, mikor már írni, olvasni tudott, az udvaron egy különös levelet talált, jobb alsó sarkán egy vörös-fekete pecséttel, amin egy sárkány és egy farkas esett épp egymásnak. A farkas a sárkány nyakát próbálta elharapni, a sárkány pedig a lábaival próbálta eltaszítani a vadállatot magától. A lány hiába forgatta a levelet, sehol sem talált rajta egyetlen egy betűt sem arról, hogy vajon ki küldhette a levelet. Csak egy kis szöveg állt rajta:

"Igazából nem is kéne itt lenned. Olyan vagy, mint egy hervadó rózsa. Ha kell, eltűnsz, ha kell, újra életre kelsz. Nem akarsz harcolni, de majd belátod, hogy megérte. Mindenkinek kell egy esélyt adni. Neked több is lesz; két oldal közül választhatsz a későbbiekben. Ha a rosszat választod, saját magaddal végzel. Viszont ha a jót, akkor megjutalmazod magad. A halhatatlannal kell szembenézned. Már rég meghalhatott volna, ha én el nem baltázom a dolgot, akkor, amikor rosszul döntöttem. Rajtad áll, hogy mi lesz a jövő. A legapróbbak is képesek fordítani a jövő alakulásán."

A lány nem értette a levélben leírtakat, ezért zsebre vágta a pecséttel ellátott papírcafatot, és befutott a házba. Nem értette, hogy miről szólhatott a levél. Annyit tudott, hogy a szüleinek meg kell mutassa, ezért egyenesen a szobájuk felé vette az irányt.
- Anya, apa! – Szinte rátörte a szüleire az ajtót, akik békésen beszélgettek az ágy szélén.
- Na, mi az törpe? – A lány nem szólt, átnyújtotta a papír fecnit, s leült apja mellé.
Ahogy elolvasta a férfi a levelet, rögtön el is dobta.
- Ehhez te még túl fiatal vagy, hogy megértsd. – Megpuszilta a lány homlokát, s kitessékelte a szobából.